Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. március |
- |
A 12. bolygóról ide látogató humanoidok történetétől az ember történetének elválasztásában keletkező zűrzavar nagy része a kereszt-kulturális adaptációban rejlik. A római katonák öltözéke, a bőrszalagokból kialakított rövid szoknya, mely tevékenység közben könnyen alakuló, pihenéskor mégis tartózkodó, nem az emberi kultúrákban fejlődött ki, hanem az emberek ellesték őket a régi időkben az emberi rabszolgák felügyeletére kiküldött 12. bolygói katonák öltözetéről. Ugyanígy, a 12. bolygóról ide látogató óriás humanoidok is megtanultak átvenni emberi praktikákat, ahol ezek bizonyultak a leghatékonyabbnak. Bár egy olyan világból érkeztek, amely mestere volt az űrrepülőgépeknek és olyan technológiáknak, mint a nukleáris bombák vagy a lézerek, ők mégis igen hosszú időtartamra, évezredekre voltak távol mint kihelyezett egység, és nem rendelkeztek korlátlan készletekkel. Ezeket a véges, felhalmozott forrásokat használták, amikre szükségük volt a felszálláshoz vagy az űrrakétáik irányításához vagy ádáz harcok megnyeréséhez.
Egy vadonba küldött földtan-csapathoz hasonlóan ők sem rendelkeztek a képességgel, hogy pótlólag előállítsák, amit elfogyasztottak. Ez a technikai szakadék csak szélesedett, ahogy a 12. bolygó visszatérései közti évek teltek, mivel egy generáció meghalt anélkül, hogy a következő nemzedéknek mindent átadott volna, amit az otthon-bolygóján tanult. Így a bányák szabványos napi üzemben tartása - amely magában foglalta az ellenszegülő szolgák nyársra tűzését és felszabdalását valamint nagytestű ragadozók visszaszorítását - primitív fegyverekkel, mint pl. kardokkal és lándzsákkal folyt. Hasonlóan, amikor belefáradtak abba, hogy női rabszolgákkal és hősiességi sportokkal szórakoztassák magukat, a katonáik vadászni indultak ugyanazokkal az eszközökkel, mint amiket az emberi szolgáik használtak - dárdával vagy íjjal és nyíllal.