Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
- |
A másokat-szolgáló zétáknak kiterjedt iskoláik vannak, nemcsak a fiataljaink, hanem minden életkor számára. Míg az oktatást az emberi társadalomban az élet előkészületeként tekintik, a fiatal korban, és egy szakmabeli továbbképzésnek vagy egy kisebb mértékű önművelésnek a felnőttkorban, addig a zétáknak más a hozzáállása. Az önművelés mindvégig előtérben áll.
A fiatal zéták az ösztönzők széles választékában találják magukat, olyan játékokkal és elfoglaltságokkal körbevéve, amelyek lehetővé teszik kíváncsi természetük számára, hogy teljesen felfedezzék a fizikát, a biológiát, és a társadalomtudományokat. Nem úgy, mint az emberi iskolák a fiataljaikért, ahol a fizikai és kémiai kísérletek a labor órákra vagy a végletekig egyszerűsített otthoni kísérletekre korlátozódnak, a zéta fiatalok nem korlátozódnak időrések vagy érvényességi határok közé, és azt sem kívánjuk meg a fiataloktól, hogy elérjenek egy bizonyos életkort vagy szintet, mielőtt erre lehetőségük adódna. Nem robbantják fel magukat? Elővigyázatosságok vannak a leckék megszerkesztésének módjában, így a szükséges tudással már rendelkezniük kell, mielőtt a következő lépést megtehetnék. A leckéknek ellenőrzési pontjaik vannak, így, például, a fiatal egyszerűen nem tud a savas fioláért nyúlni és megkóstolni.
A társas érintkezés nincs struktúrálva, mint ahogy az emberi társadalomban ez valamennyire így van, ahol a gyerkőcöknek a tanár választja ki a szerepeket. Jancsika szevezheti meg a kirándulást, mert a tanárnak tetszik a bájos mosolya. A zéta ifjakat konzultálják, ha nehézségeik vannak, és ha szükséges, olyan mértékű segítséget adnak nekik, mely az embereket megdöbbentené, de a szerepeket, melyeket a játék során felvesznek, maguk választják meg, és ha sikeresek ezekben a szerepekben, akkor ez a fiatalok közti őszinte párbeszéden alapszik. A zéta társadalomban nincs megfelelője a főnök tökfej fiának, aki átveszi az irányítást a vállalat felett, vagy a szülői munkaközösség fejének ostoba lányának, aki a játék irányítását mindig magához veszi. Mi nem közhelyeket vagy képmutatásokat használunk fel ahhoz, hogy a fiataljainkat neveljük, hanem az igazságot vesszük kézbe, amikor tanítjuk őket, példát mutatva, hogy ők is ezt tegyék a legkisebb kortól kezdve.