Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
- |
Mint az emberi társadalomban, ahol az emberek olyan szerepeket keresnek, amik megtartását a legalkalmasabb dolognak érzik, vagy amiket a legtöbben élveznek, vagy amik a legtöbb dicséretet vagy jutalmat hozzák a megtartásért - a zéták ugyanígy vonzódnak szerepekhez. Az emberi társadalomban az egyének alig-alig találják magukat szabadnak a feladatuk kiválasztásában. A szülők nem ritkán már akkor elkezdenek beszélni az utódaikra vonatkozó várakozásaikról, mikor azok még ki sem nőttek a pelenkából. A nem-sportos gyerekeket edzéssel büntetik, mert apuci az egyetemi csapatban játszott vagy mert mami mindig arról álmodott, hogy egyszer balerina legyen, így juniornak be kell teljesítenie a szülő álmát. Ha a gyerek elég éles eszű ahhoz, hogy egy sikeres teljesítményt lásson előre az egyetemen, egy jövedelmező szellemi foglalkozású karrier dereng fel és árnyékolja be a gyerek bármely saját vágyát. A gyereket nem kérdik arról, hogy ő mit szeret vagy kíván csinálni, hanem azt mondják meg neki, amit mások várnak a gyerektől. Néha ezeket a várakozásokat nyílt szóbeli úton juttatják a kifejezésére, direkt utasítások formájában, de a leggyakrabban testbeszéden keresztül, vagy a támogatás és a szeretet megvonásának nem-annyira-kifinomult módján. Elfelejt elmenni a fociedzésre, és apucit jobban érdekli az újságolvasás, mint juniorral beszélni, a Disneylandbe való hétvégi kirándulás emlegetése pedig teljesen abbamaradt.
Miben térünk el tehát mi, a másokat-szolgáló zéták? Minden gyereknek hozzáférése van az összes tanulási lehetőséghez, egyformán. Amennyiben egy-egy anyagban nehézséget mutatnak, vagy zavarodottságot, a segítségkérésüket a felnőttek minden tétovázás nélkül teljesítik. A fiúknak, például, nem válaszolják meg a kérdéseiket, amíg a lányok úgy találják, hogy őket csak látni akarják, de hallani nem. Amikor a kislányainkból ötletek bugyognak elő, ők megkapják a lehetőséget, hogy a kisfiúinkkal egy egyenlő alapon mutassák be ezeket, se nem szakítják félbe őket a mondatuk közepén a férfi tanárok vagy a diáktársaik, ahogy a kislányok az emberi társadalomban találják, naponta. Röviden, mi a kislányokat és a kisfiúkat egyszerűen igazi egyenrangúakként kezeljük, így amikor elérkeznek ahhoz a ponthoz, amelynél hozzájárulhatnak a zéta társadalomhoz, már fel vannak készülve arra, hogy a saját döntéseiket hozzák meg a szerepeket illetően, amelyeket be szeretnének tölteni. A másokat-szolgáló társadalomban, a szerepét mindenki maga választja, válaszként a mások által megjegyzett vagy kifejezett szükségekre.
Tehát, képzeljétek el ezt a forgatókönyvet: a zétai gyerkőcök, miután magukba szívták mindazt a tanulást, amit a kíváncsi elméjük meg tud fogni, és miután gyakoroltak különböző szerepeket a játék és az iskolai projektek során, választás szerint, most az idejük egy részét a társadalomban töltik. Részt vesznek a közösségi gyűlések egyikén, amelyek rendszeresen történnek, vagy gyakrabban, hogyha szükség merül fel. Meghallgatnak egy tanácskozást egy probléma kapcsán, amellyel a felnőttek foglalkoznak. A fiatal, csakúgy, mint a felnőttek, szabadon jelentkezhet a saját szolgálataira. Ha a többiek úgy érzik, a szívükben és elméjükben, hogy a fiatal túlterhelődne ebben a szerepben, akkor ez, lényegében, egy újabb megvitatandó probléma. Esetleg egy osztálytárs, vagy az egyik felnőtt, felajánlja, hogy segít a fiatal önkéntesnek, és ebben a tekintetben ez tényleg csak egy második pár kéz vagy egy tartalék a hibázás esetére. Az önkéntesnek lehetősége nyílik érvényesülni, még ha tapasztalatlan is. Mindannyian másokat-szolgálók, és senki sem akar ártani a közösségnek, így az önkéntesről nem feltételeik, hogy önös érdekből tevékenykedik. A legtöbbször, az ilyen szituációkban, kellemesen csalódunk. Néha a fiatal igényel némi segítséget. Amikor pedig hiba keletkezik, mielőtt megjegyzéseket tennénk, megvárjuk, amíg a fiatal egy felülvizsgálatot kér, hogy így talán majd tanul a hibából.
Tehát ha egyszer a zéták azt találják, hogy a nemeik eltérő szerepeket választanak, hogyan jönnek létre akkor ezek a nem szerinti szerepek? Ugyanazon a módon, mint ahogy a magasság, a fizikai vagy mentális gyorsaság, a múltbeli tapasztalatok vagy az eltérő tudásbázis, vagy egy bizonyos területen való ismeretszerzési vágy hatással vannak a szerepválasztásokra. Semmilyen más módon.