Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1999. június |
- |
Természetesen tudnánk kommunikálni rádió hullámokkal. Sokféle módon tudnánk érintkezésbe lépni. Színeket festhetnénk az égre, átvehetnénk az irányítást a TV állomásaitok felett, vagy csinálhatnánk a főutcán táncoló holografikus elefántokat, ha akarnánk. Miért nem tesszük ezt? Azért, mert mi a szívéhez és a lelkéhez kívánunk szólni az egyénnek, aki próbál velünk érintkezésbe lépni, és mindezek nemcsak hogy figyelemelterelések lennének, hanem téves értelmezés tárgyai is lehetnének. Rádió hullámok jöhetnek tőlünk, vagy jöhetnek emberektől, akik ártani akarnak, akik kicsavarnák és eltorzítanák mindezt dezinformációvá téve. Ennek következtében, mi olyan módszereket használunk, amiket nem lehet félreértelmezni. Vagy személyesen látogatjuk meg a kontaktát, hogy az ő teste és a mi testünk közvetlen kontaktusba kerül, vagy lélektől lélekig látogatjuk meg a kapcsolattartót, hogy a lelkünk a kapcsolattartó személy közelében áll, olyan közelségben, hogy nem tagadhatja le, hogy majdhogynem zsigercsavaró módon, valósan, nagyon valósan fogja fel azt. Ez a kontaktát egy olyan benyomással hagyja, mint egy információ-özön, amit nem lehet eltorzítani. Aztán amikor dezinformáció jön, az félredobódik, mintha valami mellékes zaj lenne, ami elfakul a valós kapcsolattal szembeállítva. Ez az, amiért nem használunk elektronikus módszereket. Egy nagyon személyes érintkezést használunk.