Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. április |
- |
A kreativitást különféle módokon úgy írják le, mint a képességet, hogy valaki másokat megszorító korlátozásokon kívül gondolkodjék, a képességet, hogy belevegyen olyasmiket, amik máskülönben összefüggéstelen információknak lennének tekintve, és hogy az eltérő részekből egy egyedülálló mintát vagy megoldást formáljon. Új, egyedülálló, okos, merész vagy forradalmi azok a jelzők, amit a kreatív gondolkodásra illesztenek. Pár ember látszólag veleszületett kreativitással rendelkezik, és láthatólag már kisgyermekként megoldásokat talál olyan problémákra, amelyek megakasztanak másokat. Az agykémia csakugyan egy körülmény a kreativitásban, mivel a képesség, hogy aktivitást tartson fenn egyidejűleg az agy több részében, előmozdítja az áthidalódást, a fogalmak közötti társítást, amely a gondolkodás alapja. Azt már rég felismerték, hogy a kétpólusú avagy mániás-depressziós egyének majdnem rutinszerűen kreatívak, ami a kimagaslóan aktív mentális kapacitásaiknak egy körülménye. Egy nem kreatív egyén, ha át kell kelnie egy folyón egy híd vagy egy kéznél lévő csónak nélkül, esetleg arra fog következtetni, hogy az egyetlen lehetőség az átgázolás vagy átúszás, és azon nyomban nedves is lesz, ellenben egy kreatív kollégája esetleg megvizsgálja a vízmélységet és a folyam erősségét, és gázlólábakat eszkabál a közeli facsemetékből.
A kontakták gyakran azt fedezik fel, hogy kreativitást fejlesztenek ki, látható módon a látogatásaik eredményeként. Ezekben az esetekben nem esik változás az agyuk kémiájában. Ami történik, az egy hozzáállási változás, a korlátok ledöntése, a tudat kinyújtózása, hogy több lehetőséget is alapul vegyen, a kapcsolattartó perspektíváinak kibővülése, hogy így a lehetőségeknek egy nagyobb tartományát öleli körül a mindennapi gondolataiban, amíg az emberi társadalomban él - egy látogatási mellékszerzemény.