Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
? |
? |
Szolgáltunk-e mi, a zéták, inspirációul az emberiség számára, születést adva mítosznak, zenének? Bizonysággal reméljük. Mindazonáltal, mi nem szerezhetünk érdemet mások - a művészek, poéták, írók vagy zeneszerzők munkáiért, akiket megihletett a mivelünk való kontaktus. Az olyan dolgok, mint egy sziklás tengerpart, inspirálóak, viszont semmiképp nem veszik át a művészeti munkák érdemét, amelyek belőlük származnak. Mi inspirálóak vagyunk most is, ahogy beszélünk, a ZetaTalkon keresztül kommunikálva hozzátok. Ha nem lenne a jelenlétünk, és a hajlandóságunk, hogy válaszoljunk, a ZetaTalk nem jött volna létre.
Mítoszok, amelyek a mi jelenlétünk következtében láttak napvilágot, csekély számmal vannak, mivel mi színfalak-mögött dolgozók vagyunk általában. Tündérmesék koboldokról az éjszakában, sovány lényekről, akik eltűntek beleolvadva a fák közé, és lebegni látszottak, egy mértékig általunk ihlettek. A Grimm testvérek is szólnak mesebeli tündérekről a fák közt, akiket nem lehet látni, de jó dolgokat tesznek, mint például az elveszett gyerekeket keresőket a jó útra terelik. Mi képviseljük a nem láthatót, e történetek némelyikében, minthogy ez az a módszer, amellyel mi dolgozunk. Egyes emberek helyesen tulajdonították nekünk a bármikor megjelenés és eltűnés képességét. És mint bármely idegenhez (stranger), hozzánk is rendeltek egy csomó tettet, ami nem a mi művünk. Ki ette meg a sütit, löttyintette ki a tejet, lopta el a csörgőt a babától? A manók tették. De ugyanígy néhány jó cselekedetet, amiket nem mi tettünk, hanem főként jólelkű emberek, nem akarván nagy hűhót csapni maguk körül, nekünk tulajdonítottak. Kiegyenlítődtek ezek.