Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
1999. június |
Amikor egy nem-emberi entitással találkoztok vagy van dolgotok - legyen ez akár egy szellem, akivel csak egy éteri szinten folytattok le beszélgetést, akár egy megtestesült entitás, akivel kontaktusok során kerültök kapcsolatba -, magatoknak kell eldöntenetek, hogy ez egy önmagát-szolgáló vagy másokat-szolgáló orientációval való találkozás-e. Nem létezik olyan mérce, amely efelől egyszerű válasszal szolgálhatna. Nincsenek olyan szabályok, amelyek gyorsan alkalmazhatók lennének az adott szituációra a zavar könnyű feloldása érdekében. A helyes megoldás a veled mint emberrel ebben a percben szembenéző szituációra egy olyasvalami, amit neked kell eldöntened. Egyeseknek ez fájdalmas. Néhány ember, ezzel a zavarba ejtő dilemmával szembesülve, és a kimért válaszokhoz szokva, amiket a vallási ideológiája ad neki, mezítelennek és magára hagyottnak érzi magát. Mindamellett, ez a szituáció egy olyan, amellyel a 4. denzitásban újnak számító entitás végtelenszám fog találkozni. Szokjatok hozzá.
A zavartság természetes. Amikor azt kérditek, hogyan tudjátok megkülönböztetni a jót a gonosztól, hogy hogyan különböztethetitek meg azt, ami a képzeleteteknek egy szüleménye lehet vagy valami, ami a saját elmétekből ered, attól, ami egy hozzátok beszélő szellem vagy egy titeket megszállni próbáló entitás lehet, akkor természetes a zavar. Ez rámarad az egyes egyénekre, hogy maguk döntsék el. Vannak nyomra vezető jelek, hogy így lehetséges megkülönböztetni a ti egyéni lelketeket másokétól, van rá lehetőség, hogy megértsétek, hogy egy másik szellem törődik-e veletek vagy sem, és ehhez nem szükséges testbeszéd-olvasás vagy villódzó fényreklám. Jelek ezrei vannak, éppúgy, mint ahogy reggel, amikor felkeltek, is megértitek, hogy reggel van és nem este, az égre pillantva. Azok, akik panaszkodnak, azt kérdvén, hogy mikor tudják meg végre az igazságot, mikor tárul az fel előttük, vagy mikor vezetik el őket az igazságra, lényegében egy szellemi lustaságot tanúsítanak.
Meg kell tanulnotok megkülönböztetni ezeket a dolgokat, és mindinkább érzékennyé válni. Olyan környezetekbe kell helyeződjetek, ahol gyakorolnotok kell döntéseket, hogy feláldozzátok-e magatokat, és ha igen, milyen mértékben, és mikbe fektessétek az erőiteket, és mikor engedjetek ki, és hogy kiket válasszatok szövetségesnek és partnernek, és kiket ne. Ez része a spirituális tanulásotoknak: az iskolátok egy önképző iskola, és a visszatartás, az ellenállás és sírás, hogy világosságra van szükségetek és pontos jelekre és instrukciókra, az elkerülését jelenti ezeknek a leckéknek. Ez csak késlelteti a szellemi növekedéseteket, és továbbra is csak ezekbe a fejtörést okozó helyzetekbe fog tenni benneteket, amíg meg nem tanuljátok, hogyan nyújtsátok ki és eddzétek a spirituális elméteket csakúgy, mint ahogy az iskolában a fizikai elmétek tornáztatását kérik tőletek. Lépjetek hát előre és öleljétek magatokhoz az ösvényt. Sok izgalmas tapasztalás vár rátok. De ha visszatartotok az árnyak között, nem fogjátok megérteni azokat.