Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
2002. január |
Az olyan égitesteknek, mint a Nap, a Hold és a Föld, nincsen lelkük. Az élettelen bolygók, mint a Nap és a Hold, az 1. spirituális denzitásban vannak, a Föld pedig a 2. spirituális denzitásban lenne, tekintve, hogy 1. denzitású anyagból áll, mint a kő és víz, és 2. denzitású lények élnek rajta, úgymint a növények, a tudat nélküli halak, a madarak és az állatok. Ha az ember nem lenne a Földön, a Földet 2. denzitású létezésnek tekintenék. Csak az ember miatt hivatkozunk a Földre úgy, hogy az a 3. denzitásban van, a tudatos intelligencia miatt, mely jelenleg itt él. Amikor mi azt jelentjük ki, hogy az Univerzum élő, arra az elvre hivatkozunk, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy mi emiatt feltételezhetően benne vagyunk Istenben, és hogy Isten bizonyosan nem halott. Az Univerzum azért olyan, amilyen, mert Isten így akarja. Ez a mi felfogásunk.
Az ősember imádta a Napot, mivel az életet adott, és a Holdat, mivel ez szintén adott fényt és éjszakát, és a szelet és a tengereket, szellemet tulajdonítva nekik, mivel ezek mozogtak és erejük volt. A Világegyetemnek ez az egyszerű nézete még ma is él, a népi hiedelemben és azokban, amiket igaz mediális közlésekként hirdetnek. De ha a lelkek anyaga össze tudna állni élettelen dolgokban, akkor miért maradt volna bármi, hogy fejlett, tudatos lényekben álljon össze? A lelkek anyaga összegyűlt volna a bolygókba és szelekbe, a sziklákba és a vízbe, amilyen célból ezek a fantáziaszülte mesék csak elképzelték. És a tudatosság, az alkotás, a döntés képessége, amivel a hideg anyag, a szél és víz nem rendelkeznek, szűkösek lennének, és kisebbségben. Egyszerűen nem ez a helyzet, mivel éppúgy, ahogy ti is érdekesebbnek és érdeklődésre méltóbbnak tartotok bizonyos embereket, és kevésbé pihentetőnek egy sétánál a tengerparton, a lelkek anyaga ugyanígy unalmasnak találja a köveket és a szelet.