Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
- |
A hibrid program igazi megkezdése előtt, előzetes kísérleteket végeztünk. Tudtuk, hogy a Föld minden valószínűség szerint arra szavazna, hogy a másokat-szolgálni orientációban lévők otthonává váljon. Tudtuk, hogy amennyiben ez következne be, akkor a zétai genetika, kompatibilis lévén az emberekével, egy erős jelölt lenne a hibrid termelésre. Így tehát előkészítettük magunkat a feladatra, egy pár ezer évvel ezelőtt. A korai próbálkozásaink kudarcot vallottak, és kora gyermekkorukban meghaltak táplálkozási problémákból kifolyólag. Hamarosan azonban a proto-hibridjeink megélték a felnőttkort, és az adatgyűjtés gőzerővel folyt. Az inkarnációk a proto-hibridekbe önkéntes alapon történtek, mivel némi kínnal számolni lehetett.
Idegrendszeri problémák merültek fel és el is lettek hárítva mindjárt a legelején, melyeknél az agyi részek egymással vagy túl hatékonyan, vagy tökéletlenül kommunikáltak. Ezen proto-hibridek számára, az élet egy szüntelen rossz utazás volt, ahogy mondjátok - túl sok zaj és nem elég érthetőség.
Szexuális rendellenességek mutatkoztak meg nem a szex iránti érdeklődés hiányaként, hanem terméketlenség formájában, bár ez személyesen nem volt kínzó egyik proto-hibrid számára sem.
A szőrtelenség/hajnélküliség (az angol nem tesz különbséget, a ford.) egy szőr/haj nélküli zéta közösségben, szintén nem okozott zavart, a szórványos szőr/haj azonban, amely a proto-hibridjeink némelyikén megjelent, egy szörnyülködés kiváltója volt. Képzeljetek el arcszőrzetet ritkásan ujjnyi hézagokban egymástól, minthogy az szorosan együtt és sűrűn állna. Mi ezt a fajta szőrzetet/hajzatot elég lehangolónak találtuk azok számára, akik ezzel születtek, hogy a genetikai tervezés a szőrnélküliség, mint a kisebb rossz irányába haladt tovább.
A mi pici szánk és apró fogaink nem passzoltak jól az emberi genetikához már a proto-hibridjeink esetében sem. Olykor apró fogak egy nagy szájban, időnként nagy fogak egy pici szájban.
Az emésztési problémákat folyamatosan csökkentettük, és még mindig foglalkozunk velük. A korai proto-hibrideknek számos táplálkozási problémájuk volt, amelyek pótlólagos táplálkozási segítségeket igényeltek. A problémáink közül sok az emésztés területén saját magunk által felállított magas mércének volt köszönhető. Ne legyen fingás, ne legyen böfögés, ne lehessen ájulás alacsony vércukor miatt, és ne legyen hajlamosság az elhízásra. Elértük a kitűzött céljainkat ebben a tekintetben.