Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
Mivel a szellemi entitások, akiknek lehetőségük van érintkezésbe lépni az emberekkel, egyaránt lehetnek önmagukat-szolgálók és másokat-szolgálók is, az orientációjuk élesen kirajzolódik és könnyen megkülönböztethető. Az embernek csak figyelnie kell. Még a spirituálisan éretlen is képes kisilabizálni a különbséget. Az emberi motívumaitok elegendőek ehhez. Az önmagukat-szolgáló entitások, akik emberek Hívásaira felelnek, nincsenek megszorulva, és bármely ajánlat a rokonszenvre, vagy a megmentésre, csak játék. Ők fizikailag érettek, és seregben vannak. Vadászatban vannak, prédát keresnek, és a hatalmukkal és irányításukkal szemben gyenge/sebezhető emberek a célpontok. Nem szabad, hogy hagyjátok magatokat legyőzni - mivel elutasíthatjátok őket -, sem hogy lekötelezzétek magatokat az együttérzési felajánlásaikkal szemben.
Az emberek túlságosan gyakran nem értik meg azt, hogy a nem-embereknek nincs lehetőségük arra, hogy embereket leigázzanak, kivéve beleegyezés esetén. Míg emberek esetében az ésszerűtlen/esztelen kívánalom kiváltódik jobbulással/enyhüléssel, nem ez a helyzet a nem-emberi önmagát-szolgálni felől jövő kívánalmak esetén. Az ő kívánságaik olthatatlanok. Hogyha pedig valaki enged ezeknek a kívánságoknak, az csak ahhoz vezet, hogy az illető csatlakozni fog a soraikhoz. Egy határozott vonalat kell meghúzni. Ha valaki elhatározta, hogy nem fog az önmagát-szolgáló orientációhoz csatlakozni, és a kooperáció és a mások iránti együttérzés felé hajlik, akkor a vonal meg kell hogy legyen húzva, feltétlenül.