Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1998. február |
- |
Az Ébredés nem egy lineáris emelkedés valamilyen jövőbeli pontig, ahol nyilvánvalóvá válik a népesség roppant tömegei számára, hogy az idegen jelenlét valós, és hogy itt van közöttük. Ez egy görbe, hasonló a gyors felszökéshez, amelyet egy parabola ábrázol. A múltban, kevés találkozás volt és szétszórva, és ezek odáig redukálódtak, amit meséknek és mítoszoknak vettek. Amikor az Ébredés egy olyan pályára helyeződött, amelynek exponenciálisan kellett emelkednie egészen az Átalakulás befejeződéséig, a szabályok megváltoztak, hogy engedjenek egy pár észlelést és csak a tudatalattiba rögzülő találkozást. Ez lehetővé tette, hogy kiépülhessen az elfogadásnak egy tartaléka az átlag közönségben, egy olyan elfogadásé, melyet az emberi társadalomban hatalmon lévők nem tudtak felderíteni vagy irányítani, pedig próbálták.
Az elfogadásnak minden egyes foka, egy kultúrán vagy egy országon belül, vagy világszerte, a feltárás egy-egy újabb szintjének bekövetkeztét teszi lehetővé az átlag közönségben. Amíg az első észlelések tagadhatóak voltak, gyorsan múlók és kevesek által, legtöbbször egyetlen valaki által látottak, ez 1997 végén egy olyan fázisba ért, hogy sokan tanúi az észleléseknek, amelyek elevenek és letagadhatatlanok, és még videóra vagy filmre is veszik őket. De ezek még mindig, kevéssé kerülnek bele a médiába, és a hatalmon lévők közül sokan tagadják őket. A hatalmon lévők közül azok, akik felismerik az elkerülhetetlent, módokat keresnek rá, hogy tetszetősen beadják őket, míg azok, akik merevek az ellenállásban azzal szemben, amit ők kívülállóknak egy hatalomátvételének tekintenek, még mindig sivítanak és egyre inkább nevetségessé válnak a tagadásukban.
A következő fokozat idegen testeknek a feltűnése lesz, először röpke, majd azután egyre szilárdabb látványok. Figyeljétek a felkiáltásokat, "ördögi" a vallásos elittől, és "elmebaj" a status quóhoz ragaszkodók részéről.